Körvonalak
Útnak indít egy zárt világ:
Ez az mire ébredek.
Bezár a kör, kinyit a lét,
Világos: jobb, ha felkelek.
Ruhám szabálya körvonalaz,
Alakom így testet ölt.
Tükör által homályosan
Engem az álom rég megölt.
Leplezetlen kérdés vagyok,
az álarcom, mi eltakar.
Érthetetlenül értelmesen
Megosztom mind ki-mit akar
Látni bennem. Megkapja mind
Kérhetetlen válaszát.
Nem én vagyok, egy tükör csak,
Az amit bárki bennem lát.
Önmagamat – hiába kéred –
Nem mutatom bárkinek.
Ki elfogadja, hogy Érzés vagyok,
A létem csak az érti meg.
Kijelölt utcákon, tereken
Ember-álarc-tömegek
Szembehazudják önmagukat.
Idegenként továbbmegyek.
Folyton hulló falevelek
Havazzák az elmúlást.
Bezár a kör, kinyit a lét:
Már vár egy álmodott világ.