Körvonalak Útnak indít egy zárt világ: Ez az mire ébredek. Bezár a kör, kinyit a lét, Világos: jobb, ha felkelek. Ruhám szabálya körvonalaz, Alakom így testet ölt. Tükör által homályosan Engem az álom rég megölt. Leplezetlen kérdés vagyok, az álarcom, mi eltakar. Érthetetlenül értelmesen Megosztom mind ki-mit akar Látni bennem. Megkapja mind Kérhetetlen válaszát. Nem én vagyok, egy tükör csak, Az amit bárki bennem lát. Önmagamat – hiába kéred – Nem mutatom bárkinek. Ki elfogadja, hogy Érzés vagyok, A létem csak az érti meg. Kijelölt utcákon, tereken Ember-álarc-tömegek Szembehazudják önmagukat. Idegenként továbbmegyek. Folyton hulló falevelek Havazzák az elmúlást. Bezár a kör, kinyit a lét: Már vár egy álmodott világ.