Indulunk, itt az idő kimondani, nincs lehetetlen,
Megüzente a Teremtő, a világ kezünkben.
A kormány erősen tartva,
Amikor feltámad a szél,
Mellkasom lesz a vitorla,
Két karom árbóc és kötél.
Refrén:
Leszek én ha kell tengeren kapitány,
Hegyek csúcsán, felhők hátán mutató, mi a jó irány.
Hosszú az út, amíg nem érünk oda,
Addig leszek én, ha kell nektek a jó reménység foka.
Akinek ösztöne hajótörött,
Mit is kezdhetne magával,
A lábaival keze fölött
Sodródik az árral.
Majd én verem a lelket beléd,
Magára senki se maradhat,
Adom a végtelen erőm feléd,
Időt a gyógyító szavaknak.
Refrén:
Leszek én ha kell tengeren kapitány,
Hegyek csúcsán, felhők hátán mutató, mi a jó irány.
Hosszú az út, amíg nem érünk oda,
Addig leszek én, ha kell nektek a jó reménység foka.