Indulunk, itt az idő kimondani, nincs lehetetlen, Megüzente a Teremtő, a világ kezünkben. A kormány erősen tartva, Amikor feltámad a szél, Mellkasom lesz a vitorla, Két karom árbóc és kötél. Refrén: Leszek én ha kell tengeren kapitány, Hegyek csúcsán, felhők hátán mutató, mi a jó irány. Hosszú az út, amíg nem érünk oda, Addig leszek én, ha kell nektek a jó reménység foka. Akinek ösztöne hajótörött, Mit is kezdhetne magával, A lábaival keze fölött Sodródik az árral. Majd én verem a lelket beléd, Magára senki se maradhat, Adom a végtelen erőm feléd, Időt a gyógyító szavaknak. Refrén: Leszek én ha kell tengeren kapitány, Hegyek csúcsán, felhők hátán mutató, mi a jó irány. Hosszú az út, amíg nem érünk oda, Addig leszek én, ha kell nektek a jó reménység foka.