Mindenki leül!
Nem fecseg, kerül
Minden olyan tettet,
Mitől késést szenvedhet
Egy nem tökéletes rend kialakulása.
És most nem is gondol,
Csak alfában horkol,
Csak meleget termel,
Azért, hogy egy perccel
Előbb költse ki a világ szörnyű tojását.
A központtól kapta,
Hogy maga alá rakja,
Érlelje szerényen,
Üldögéljen egy rémen,
Mindenki a saját maga cseréjén.
Már repedez a burka,
S előbújik egy durva
Lelkületű egyén,
Perverz és kretén, nő és férfi egyben,
S ha úgy hozza a kedve, ő lesz majd az én.