Mindenki leül! Nem fecseg, kerül Minden olyan tettet, Mitől késést szenvedhet Egy nem tökéletes rend kialakulása. És most nem is gondol, Csak alfában horkol, Csak meleget termel, Azért, hogy egy perccel Előbb költse ki a világ szörnyű tojását. A központtól kapta, Hogy maga alá rakja, Érlelje szerényen, Üldögéljen egy rémen, Mindenki a saját maga cseréjén. Már repedez a burka, S előbújik egy durva Lelkületű egyén, Perverz és kretén, nő és férfi egyben, S ha úgy hozza a kedve, ő lesz majd az én.