Két aranyos gyermek áll a téren,
Még vizes a föld, de kék az ég.
Milyen szép.
Nézik az eget ők, s amit látnak,
Nem is értik, fényvarázs,
Oh, de csodás!
Így figyelik némán, csendesen, így, igen.
Szivárvány. Szivárvány.
Szép színeit festette az égre,
Oly gyönyörű vágy lobbant most fel szemükben.
Jó a madaraknak, hogy ott laknak.
Mesekönyvben sincs ilyen.
Mi lehet fenn?
Így figyelik némán, csendesen, így, igen.
Szivárvány. Szivárvány.
Szép színei la**an tűnnek már el,
Két kicsi kis könnycsepp kigördül szemükből.
Nézik könnyek fátylán, kéz a kézben,
A szivárvány, hogy megy el színeivel.
S így figyelik némán, csendesen, így, igen.
Szivárvány. Szivárvány.