Két aranyos gyermek áll a téren, Még vizes a föld, de kék az ég. Milyen szép. Nézik az eget ők, s amit látnak, Nem is értik, fényvarázs, Oh, de csodás! Így figyelik némán, csendesen, így, igen. Szivárvány. Szivárvány. Szép színeit festette az égre, Oly gyönyörű vágy lobbant most fel szemükben. Jó a madaraknak, hogy ott laknak. Mesekönyvben sincs ilyen. Mi lehet fenn? Így figyelik némán, csendesen, így, igen. Szivárvány. Szivárvány. Szép színei la**an tűnnek már el, Két kicsi kis könnycsepp kigördül szemükből. Nézik könnyek fátylán, kéz a kézben, A szivárvány, hogy megy el színeivel. S így figyelik némán, csendesen, így, igen. Szivárvány. Szivárvány.