Én régen ismerem őt, oly babonás a szegény
Ha meglát egy kéményseprőt, szemében kigyúl a fény
És hogyha lába előtt szalad egy fekete macska
Felsikolt. Á! Úgy megijed, s elfutna valahova
Térdre omlik, keresztet vet
Gyorsan elhadar egy üdvözlégyet, s egy imát
Majd így kiált: Oh, jaj!
Egész éjjel remeg, fél, és nem alszik a babonás lány
Alig várja már a hajnalt, nem pihen a babonás lány
Feljön majd a nap, múlik a sötétség
Alszik már a lány, álmát őrzi a messzeség
Zúg, tombol, süvít a szél. Hajlongva sírnak a fák
Kinn borús, sötét az ég, álmodik már a világ
Ám a lány nem alszik még, lesi az éjszaka árnyát
Jaj, mikor feledi el végre a rossz babonát
Térj hát észre buta leány, már csak nevetünk mi a babonán
A mesét miért hiszed el? Oh, jaj!
Egész éjjel remeg, fél, és nem alszik a babonás lány
Alig várja már a hajnalt, nem pihen a babonás lány
Feljön majd a nap, múlik a sötétség
Alszik már a lány, álmát őrzi a messzeség