Én régen ismerem őt, oly babonás a szegény Ha meglát egy kéményseprőt, szemében kigyúl a fény És hogyha lába előtt szalad egy fekete macska Felsikolt. Á! Úgy megijed, s elfutna valahova Térdre omlik, keresztet vet Gyorsan elhadar egy üdvözlégyet, s egy imát Majd így kiált: Oh, jaj! Egész éjjel remeg, fél, és nem alszik a babonás lány Alig várja már a hajnalt, nem pihen a babonás lány Feljön majd a nap, múlik a sötétség Alszik már a lány, álmát őrzi a messzeség Zúg, tombol, süvít a szél. Hajlongva sírnak a fák Kinn borús, sötét az ég, álmodik már a világ Ám a lány nem alszik még, lesi az éjszaka árnyát Jaj, mikor feledi el végre a rossz babonát Térj hát észre buta leány, már csak nevetünk mi a babonán A mesét miért hiszed el? Oh, jaj! Egész éjjel remeg, fél, és nem alszik a babonás lány Alig várja már a hajnalt, nem pihen a babonás lány Feljön majd a nap, múlik a sötétség Alszik már a lány, álmát őrzi a messzeség