Vasárnap reggel, zúgó fejjel indulok haza
És nem értem miért volt hozzám megint rideg az éjszaka
Jól indult az este, a klubban forró a hangulat
Mégis elmúlt, és nem volt, aki mellettem maradt
A kocsma füstje átölel de marja a szemem
A félhomályban a körülöttem ülők arcát fürkészem
A tekintetem néha magához vonzza egy lány
Mégis továbbállok, mert tudom, úgysem lesz semmi már
Üres ágyamban nyugtalan az álmom
Néhány sörrel osztom meg magányom
Titkolom, nehogy rájöjjetek,
Ha egyedül ébredek, én mindig bal lábbal kelek
Járom a sivár utcákat, élem szürke életem
Ugyanaz a rutin minden nap, mikor elkap a gépezet
Csak az bánt, mikor kéz a kézben látom a párokat
Miért van, hogy a páros világból kilóg egy páratlan?
Üres ágyamban nyugtalan az álmom
Alkohollal kezelem magányom
Titkolom, nehogy rájöjjetek,
Ha egyedül ébredek, én mindig bal lábbal kelek