Vasárnap reggel, zúgó fejjel indulok haza És nem értem miért volt hozzám megint rideg az éjszaka Jól indult az este, a klubban forró a hangulat Mégis elmúlt, és nem volt, aki mellettem maradt A kocsma füstje átölel de marja a szemem A félhomályban a körülöttem ülők arcát fürkészem A tekintetem néha magához vonzza egy lány Mégis továbbállok, mert tudom, úgysem lesz semmi már Üres ágyamban nyugtalan az álmom Néhány sörrel osztom meg magányom Titkolom, nehogy rájöjjetek, Ha egyedül ébredek, én mindig bal lábbal kelek Járom a sivár utcákat, élem szürke életem Ugyanaz a rutin minden nap, mikor elkap a gépezet Csak az bánt, mikor kéz a kézben látom a párokat Miért van, hogy a páros világból kilóg egy páratlan? Üres ágyamban nyugtalan az álmom Alkohollal kezelem magányom Titkolom, nehogy rájöjjetek, Ha egyedül ébredek, én mindig bal lábbal kelek