a rendszer visszasír majd még
itt nincs meg mindaz amire vágytam
la**an szertefoszlik a kép
de könnyes szemmel kap utánam
akkor már szenved szája habzik
csak nyáron éber mert télen alszik
mikor már senki nem nagy szám
de neki is szüksége lesz rá
hiú ábránd
hiú ábránd
rossz álmok gyötörnek minden éjjel
a falon karmolom a tapétát
csak reggelre ütöm a falat széjjel
életem utolsó martalékát
hiú ábránd
hiú ábránd
éjszakánként tisztán látom
biztosan nem halucinálom
hogy valaki hallja az ordítást
a kétségbeesetteknek szavát
talán a rossztól való féltés
talán egy szó talán egy érzés
elég hogy érezhessem az élet napsugarát
hiú ábránd
a rendszer visszasír majd még
hiú ábránd
itt nincs meg mindaz amire vágytam
hiú ábránd
la**an szertefoszlik a kép
hiú ábránd
de könnyes szemmel kap utánam
hiú ábránd