a rendszer visszasír majd még itt nincs meg mindaz amire vágytam la**an szertefoszlik a kép de könnyes szemmel kap utánam akkor már szenved szája habzik csak nyáron éber mert télen alszik mikor már senki nem nagy szám de neki is szüksége lesz rá hiú ábránd hiú ábránd rossz álmok gyötörnek minden éjjel a falon karmolom a tapétát csak reggelre ütöm a falat széjjel életem utolsó martalékát hiú ábránd hiú ábránd éjszakánként tisztán látom biztosan nem halucinálom hogy valaki hallja az ordítást a kétségbeesetteknek szavát talán a rossztól való féltés talán egy szó talán egy érzés elég hogy érezhessem az élet napsugarát hiú ábránd a rendszer visszasír majd még hiú ábránd itt nincs meg mindaz amire vágytam hiú ábránd la**an szertefoszlik a kép hiú ábránd de könnyes szemmel kap utánam hiú ábránd