Bordódi Kristóf lovára száll,
Felfelé száguld, hol nincsen határ.
Csillagos ég alatt álmokat űz,
Éleszd a lángot, égjen a tűz!
Fehér szobában, nyáréjszakán,
Illatos ágyban fekszik a lány,
Szemében könnyek, hiába vár,
Bordódi Kristóf lovára száll.
Ne sírj, virágom, ne sírj anyám,
Láttok még engem a ház udvarán -
Bordódi Kristóf búcsúzik már,
Felfelé száguld, hol nincsen határ.
A földtől már távol, az éghez közel,
Száguldó szélvész ragadja el.
Lelkében lángol az emésztő tűz,
Csillagos ég alatt álmokat űz.
Bordódi Kristóf a ház udvarán,
Hat fehér gyertya a két oldalán.
Sír fölé hajlik egy magányos fűz,
Éleszd a lángot, égjen a tűz!