Bordódi Kristóf lovára száll, Felfelé száguld, hol nincsen határ. Csillagos ég alatt álmokat űz, Éleszd a lángot, égjen a tűz! Fehér szobában, nyáréjszakán, Illatos ágyban fekszik a lány, Szemében könnyek, hiába vár, Bordódi Kristóf lovára száll. Ne sírj, virágom, ne sírj anyám, Láttok még engem a ház udvarán - Bordódi Kristóf búcsúzik már, Felfelé száguld, hol nincsen határ. A földtől már távol, az éghez közel, Száguldó szélvész ragadja el. Lelkében lángol az emésztő tűz, Csillagos ég alatt álmokat űz. Bordódi Kristóf a ház udvarán, Hat fehér gyertya a két oldalán. Sír fölé hajlik egy magányos fűz, Éleszd a lángot, égjen a tűz!