Henrik, jaj, rendes fiú volt, arról nem tehet,
Csudamód szerette ő a fejetlenséget.
Épp ezért, hogyha megunta egyik b. nejét
Azonmód levágatta csinos kis fejét.
Az sem jó, ha menő fej mindig valaki,
Akad, aki a fejét a nyakán szereti.
Henrik, jaj, engem is megkért, nem sokáig várt,
S nem lehet elküldeni mégsem egy királyt.
Ismertem elődeimnek szomorú sorsát,
Rémülten elfogadtam, várva a halált.
Az sem jó, ha menő fej mindig valaki,
Akad, aki a fejét a nyakát szereti.
Henrik, jaj, rendes fiú volt, arról nem tehet,
Csudamód szerette őt a fejetlenséget.
Ezt a nagy fejetlenséget használtam ki én,
S megszöktem a kamarással éppen idején.
Az sem jó, ha menő fej mindig valaki,
Akad, aki a fejét a nyakán szereti.