Henrik, jaj, rendes fiú volt, arról nem tehet, Csudamód szerette ő a fejetlenséget. Épp ezért, hogyha megunta egyik b. nejét Azonmód levágatta csinos kis fejét. Az sem jó, ha menő fej mindig valaki, Akad, aki a fejét a nyakán szereti. Henrik, jaj, engem is megkért, nem sokáig várt, S nem lehet elküldeni mégsem egy királyt. Ismertem elődeimnek szomorú sorsát, Rémülten elfogadtam, várva a halált. Az sem jó, ha menő fej mindig valaki, Akad, aki a fejét a nyakát szereti. Henrik, jaj, rendes fiú volt, arról nem tehet, Csudamód szerette őt a fejetlenséget. Ezt a nagy fejetlenséget használtam ki én, S megszöktem a kamarással éppen idején. Az sem jó, ha menő fej mindig valaki, Akad, aki a fejét a nyakán szereti.