Csillag Hajnalka a város szélén született,
Ott, ahol a vasút elköszön.
A töltés oldalán, ha néha kinyílt egy virág,
A gyerekek közt nagy volt a öröm.
Csillag Hajnalka idővel iskolába ment,
A tanároktól mindent megtanult.
Volt néhány dolog, amiről másként értesült,
De segítségre soha nem szorult.
Az utca végén várták este a fiúk,
És szabadon választhatott.
Csillag Hajnalka a város szélén szeretett,
És füstfelhőbe menekült a Hold.
Egyszer megtalált egy elejtett mondatot,
És úgy érezte, neki szól.
A kultúrházban játszott egy vendég zenekar,
És énekelt egy lány álmairól.
Csillag Hajnalka a szövőgyárban dolgozott
Megértette jól a gépeket
Mindenkihez kedves volt, és nem panaszkodott
És ezért szerették az emberek.
Egy tisztességes sráchoz feleségül ment,
És nem tartotta meg a lánynevét.
Főzött, mosott, vasalt, és csak néha-néha sírt,
És őszintén szerette gyermekét.