Csillag Hajnalka a város szélén született, Ott, ahol a vasút elköszön. A töltés oldalán, ha néha kinyílt egy virág, A gyerekek közt nagy volt a öröm. Csillag Hajnalka idővel iskolába ment, A tanároktól mindent megtanult. Volt néhány dolog, amiről másként értesült, De segítségre soha nem szorult. Az utca végén várták este a fiúk, És szabadon választhatott. Csillag Hajnalka a város szélén szeretett, És füstfelhőbe menekült a Hold. Egyszer megtalált egy elejtett mondatot, És úgy érezte, neki szól. A kultúrházban játszott egy vendég zenekar, És énekelt egy lány álmairól. Csillag Hajnalka a szövőgyárban dolgozott Megértette jól a gépeket Mindenkihez kedves volt, és nem panaszkodott És ezért szerették az emberek. Egy tisztességes sráchoz feleségül ment, És nem tartotta meg a lánynevét. Főzött, mosott, vasalt, és csak néha-néha sírt, És őszintén szerette gyermekét.