Volt néhány pillanat az életünk során
Mikor a lelkünk hangja szólt
Mikor még éreztük, hogy összetartozunk
És minden szándék tiszta volt
Akkor még várat épített a képzelet
Az égben volt az otthonunk
Ma már a földre horgasztjuk tekintetünk
És álmunkban sem szárnyalunk
Hol az a dal, ami felkavar
Hol az a dal, arni vigasztal
Hol az a dal, ami egyszer észrevétlenül elveszett
Hol az a dal, ami szinte forr
Hol az a dal, ami értünk szól
Hol az a dal, amely már egyszer létezett
Ma már szívünk helyén kompjúter dobol
Kiszámított a szenvedély
Egy új világ helyett csak látványt tervezünk
A lelkünk hallgat, s a pénz beszél