Volt néhány pillanat az életünk során Mikor a lelkünk hangja szólt Mikor még éreztük, hogy összetartozunk És minden szándék tiszta volt Akkor még várat épített a képzelet Az égben volt az otthonunk Ma már a földre horgasztjuk tekintetünk És álmunkban sem szárnyalunk Hol az a dal, ami felkavar Hol az a dal, arni vigasztal Hol az a dal, ami egyszer észrevétlenül elveszett Hol az a dal, ami szinte forr Hol az a dal, ami értünk szól Hol az a dal, amely már egyszer létezett Ma már szívünk helyén kompjúter dobol Kiszámított a szenvedély Egy új világ helyett csak látványt tervezünk A lelkünk hallgat, s a pénz beszél