Keresem szótlan, keresem, hol van
Hol a szív, ami néha még megdobban?
Keresem szótlan, hol a kéz hol van
Hol a bal hol a jobb és a még jobban?
Az a kék hol van, az az éj hol van
Hol a jó meg a szép az a még hol van?
Az a húr hol van, amin játszottam,
Hol a szó, amit csendben is hallottam?
Visszanézek fáradtan, s újra indulok,
Kutatom azt, mit álmomban mindig megkapok.
Az a tűz hol van, ami fellobban,
Hol a kín, ami éget, de jó, hogy van?
Hol a gát hol van, ami átrobban
Ha a vágy átszakítja, mert útban van?
Áruld el, mitől félsz, mért nem vagy önmagad?
Mért nem kell a kín, a tűz, a kéj?
Engedj fel, ma éjjel légy újra önmagad!
Még egyszer kell a szenvedély!
Az a tűz hol van, ami fellobban
Hol a kín, ami éget, de jó, hogy van?
Hol a gát hol van, ami átrobban
Ha a vágy átszakítja, mert útban van?
Visszanézek fáradtan, s újraindulok.
Kutatom azt, mit álmomban mindig megkapok.