Keresem szótlan, keresem, hol van Hol a szív, ami néha még megdobban? Keresem szótlan, hol a kéz hol van Hol a bal hol a jobb és a még jobban? Az a kék hol van, az az éj hol van Hol a jó meg a szép az a még hol van? Az a húr hol van, amin játszottam, Hol a szó, amit csendben is hallottam? Visszanézek fáradtan, s újra indulok, Kutatom azt, mit álmomban mindig megkapok. Az a tűz hol van, ami fellobban, Hol a kín, ami éget, de jó, hogy van? Hol a gát hol van, ami átrobban Ha a vágy átszakítja, mert útban van? Áruld el, mitől félsz, mért nem vagy önmagad? Mért nem kell a kín, a tűz, a kéj? Engedj fel, ma éjjel légy újra önmagad! Még egyszer kell a szenvedély! Az a tűz hol van, ami fellobban Hol a kín, ami éget, de jó, hogy van? Hol a gát hol van, ami átrobban Ha a vágy átszakítja, mert útban van? Visszanézek fáradtan, s újraindulok. Kutatom azt, mit álmomban mindig megkapok.