Hol volt és hol nem volt, Dániában
Egy királyfi, aki egy szép napon,
Hogy leplezze titkát, mely rosszra vinné,
Bolondot mímelt, ó borzalom.
Bolondok között így lévén józan,
Mérgezett kardba ütközött;
S trónjába nyugodt urak beültek
Székelvén béke és harc között.
Ám e királyfi úgy hala meg,
Hogy adának néki díszsírhelyet.
És eme sírt, ó borzalom
Láthatni ma is a színpadon.
Refr:
E kies hazában muta** nekem
Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!
E kies hazában muta** nekem
Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!
Egy sötét éjjel neje nyakára
Helyezte kezét egy mór vezér,
S belőle végén a szuszt kinyomta,
A látványt így nem zavarta vér.
Látjátok, micsoda kacskaringók
Jellemzik szívünk útjait.
Vacogva sandítunk tükreinkbe,
Hol a kulcs, mely minden zárt kinyit.
Itt állunk úgy, mint a mór vezér
Magunk kifosztva másokért.
Itt álunk és a szánk nyitva van:
– Ez aztán tud, ez a Sekszpír Viliam!
Refr:
E kies hazában muta** nekem…
Valószerűtlen púpot a háton
Valószerűvé tenni kell.
Méghozzá úgy, hogy világnak hátát
Hajlítni kell egy púpig el.
És ha egy gigászi gerinc is hajlik,
Richard-nak púpja nagy mintát követ.
Meggörbedt időben meggörbedt férfi
Legelső divatfi még lehet.
Viszkető háttal bámuljuk őt,
Idők hajlását felismerők,
Mert Richard király a nagy vég előtt
Négy felvonásra divatba jött.
Refr:
E kies hazában muta** nekem…
És tükrünk szétszórt szilánkjait
Shakespeare úr ragasztja, foltozza itt.
Mi itt állunk és a szánk nyitva van:
– Hogy miket tud, ez a Sekszpír Viliam!
Refr:
E kies hazában muta** nekem…
E kies hazában muta** nekem,
Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William, William!