Hol volt és hol nem volt, Dániában Egy királyfi, aki egy szép napon, Hogy leplezze titkát, mely rosszra vinné, Bolondot mímelt, ó borzalom. Bolondok között így lévén józan, Mérgezett kardba ütközött; S trónjába nyugodt urak beültek Székelvén béke és harc között. Ám e királyfi úgy hala meg, Hogy adának néki díszsírhelyet. És eme sírt, ó borzalom Láthatni ma is a színpadon. Refr: E kies hazában muta** nekem Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William! E kies hazában muta** nekem Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William! Egy sötét éjjel neje nyakára Helyezte kezét egy mór vezér, S belőle végén a szuszt kinyomta, A látványt így nem zavarta vér. Látjátok, micsoda kacskaringók Jellemzik szívünk útjait. Vacogva sandítunk tükreinkbe, Hol a kulcs, mely minden zárt kinyit. Itt állunk úgy, mint a mór vezér Magunk kifosztva másokért. Itt álunk és a szánk nyitva van: – Ez aztán tud, ez a Sekszpír Viliam! Refr: E kies hazában muta** nekem… Valószerűtlen púpot a háton Valószerűvé tenni kell. Méghozzá úgy, hogy világnak hátát Hajlítni kell egy púpig el. És ha egy gigászi gerinc is hajlik, Richard-nak púpja nagy mintát követ. Meggörbedt időben meggörbedt férfi Legelső divatfi még lehet. Viszkető háttal bámuljuk őt, Idők hajlását felismerők, Mert Richard király a nagy vég előtt Négy felvonásra divatba jött. Refr: E kies hazában muta** nekem… És tükrünk szétszórt szilánkjait Shakespeare úr ragasztja, foltozza itt. Mi itt állunk és a szánk nyitva van: – Hogy miket tud, ez a Sekszpír Viliam! Refr: E kies hazában muta** nekem… E kies hazában muta** nekem, Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William, William!