Nézz le a Lánchídról a vén Dunára,
Nézd meg a vén folyót, megvan-e még,
Hisz ma az ember még azt is csudálja,
Hogy el nem vették már rég mindenét,
Nézz csak utána apádnak, anyádnak,
Asszonyod vizsgáld, hogy a**zony-e még,
Másodpercenként kell ellenőrizd,
Hogy a tiéd-e még, ami tiéd.
Gondosan leltározz éjt nappá téve,
Zsebedbe nyúlj, hogy a pénz ott van-e,
Elvették múltadat és a jövődet,
Míg félrenéztél vagy három hete,
És emlékezz volt még egy óvatlan perced,
Engedted magadnak hogy félrenézz,
S már arra ébredtél, hogy nem vagy férfi,
Ember, hogy lehettél ilyen merész?
Volt még egy Istened, egész jó Isten,
S könnyelmű percedben feledted őt,
S felnéztél, láttad hogy ő is másé,
Vicceket mesél a gondviselőd.
Nézz le a Lánchídról a vén Dunára,
Nézd csak a vén folyót, hogy viszi szét
Apádat, hazádat hogyan dobálja,
S maga sem tudja, hogy megvan-e még.
Vagy tudod mi; ne is nézz le a Dunára,
Szemedet féltsed, hátha kisül,
Így maradj inkább már, így félrenézve,
Anyátlan, Dunátlan, nemtelenül,
Csakis a, csakis a szemedet őrizd,
Ne is nézz már oda, hátha kisül,
Vigyék csak kapkodják, nézz te csak félre,
S várj másik istenre, aki becsül.