Nézz le a Lánchídról a vén Dunára, Nézd meg a vén folyót, megvan-e még, Hisz ma az ember még azt is csudálja, Hogy el nem vették már rég mindenét, Nézz csak utána apádnak, anyádnak, Asszonyod vizsgáld, hogy a**zony-e még, Másodpercenként kell ellenőrizd, Hogy a tiéd-e még, ami tiéd. Gondosan leltározz éjt nappá téve, Zsebedbe nyúlj, hogy a pénz ott van-e, Elvették múltadat és a jövődet, Míg félrenéztél vagy három hete, És emlékezz volt még egy óvatlan perced, Engedted magadnak hogy félrenézz, S már arra ébredtél, hogy nem vagy férfi, Ember, hogy lehettél ilyen merész? Volt még egy Istened, egész jó Isten, S könnyelmű percedben feledted őt, S felnéztél, láttad hogy ő is másé, Vicceket mesél a gondviselőd. Nézz le a Lánchídról a vén Dunára, Nézd csak a vén folyót, hogy viszi szét Apádat, hazádat hogyan dobálja, S maga sem tudja, hogy megvan-e még. Vagy tudod mi; ne is nézz le a Dunára, Szemedet féltsed, hátha kisül, Így maradj inkább már, így félrenézve, Anyátlan, Dunátlan, nemtelenül, Csakis a, csakis a szemedet őrizd, Ne is nézz már oda, hátha kisül, Vigyék csak kapkodják, nézz te csak félre, S várj másik istenre, aki becsül.