Örökké a boltba, a boltba lemenni,
És ott a megszokott élelmet venni.
Még jó, hogy van rája pénz.
Örökké csak közös költség fizetni,
Örökké plafonra felnézve: semmi.
Végül is az ember néz.
Végül is van szeme azért, hogy nézzen,
Közösen vesz részt a közös költségben.
És nincsen háborús vész.
Háború máshol van vagy 50 éve,
Legfeljebb itt csak az ember fejébe,
Miből az ember kinéz,
Előbb jön emberre az érzés rája,
S csak aztán bukkan fél az érzés tárgya,
És ettől őt szeretem.
Tulajdon életben tulajdonképpen
Jól ismert zaj lesz a tulajdon léptem,
Lenézek: ez a cipőm.
Nem ócska, de már a lábam formáját
Mutatja, látni már rajta a csámpát,
Na tessék, ez a cipőm.
Vagy nézzünk csak be a nyikorszekrénybe,
Négy-öt-hat ruhánkon végigszemlézve,
S csapjuk be úgy, hogy az döng.
Http://www.free-lyrics.org
S ott van még a szokott, híres jókedvünk,
Ma is ő vezet, hogy szerinte menjünk,
De egy ideje kissé kopott.
S van még, hogy lemenni villanykörtéért,
S tudni a lakásunk otthagyott csöndjét,
Ránk vár, míg nem vagyunk ott.
Vagy egy vállunkon elfekvő hajat babrálni,
És közben jön az a bárki, akárki,
Az, aki fülünkbe súg:
"Rengeteg dolgod van, kelj fel és menj el,
Fizesd be, vedd meg és ne sokat kertelj,
Nekünk mind egy a bajunk:
Hogy amíg mi lemegyünk villanykörtéért,
S magára hagyjuk a lakásunk csöndjét,
Egy bárány jelenik meg ott.
És az a bárány ott őrjöngve tombol,
Csöndet nem törve meg, hangtalan rombol,
Egy világot szétdarabol.
Őrjöngő bárány egy üres lakásban,
Mindig ezt látjuk a lenti vásárban,
Dühöng, míg nem vagyunk ott.
Őrjöngő bárány az üres lakásban,
Látod, míg ott vagy a lenti vásárban,
Egy világot szétdarabol."