Örökké a boltba, a boltba lemenni, És ott a megszokott élelmet venni. Még jó, hogy van rája pénz. Örökké csak közös költség fizetni, Örökké plafonra felnézve: semmi. Végül is az ember néz. Végül is van szeme azért, hogy nézzen, Közösen vesz részt a közös költségben. És nincsen háborús vész. Háború máshol van vagy 50 éve, Legfeljebb itt csak az ember fejébe, Miből az ember kinéz, Előbb jön emberre az érzés rája, S csak aztán bukkan fél az érzés tárgya, És ettől őt szeretem. Tulajdon életben tulajdonképpen Jól ismert zaj lesz a tulajdon léptem, Lenézek: ez a cipőm. Nem ócska, de már a lábam formáját Mutatja, látni már rajta a csámpát, Na tessék, ez a cipőm. Vagy nézzünk csak be a nyikorszekrénybe, Négy-öt-hat ruhánkon végigszemlézve, S csapjuk be úgy, hogy az döng. Http://www.free-lyrics.org S ott van még a szokott, híres jókedvünk, Ma is ő vezet, hogy szerinte menjünk, De egy ideje kissé kopott. S van még, hogy lemenni villanykörtéért, S tudni a lakásunk otthagyott csöndjét, Ránk vár, míg nem vagyunk ott. Vagy egy vállunkon elfekvő hajat babrálni, És közben jön az a bárki, akárki, Az, aki fülünkbe súg: "Rengeteg dolgod van, kelj fel és menj el, Fizesd be, vedd meg és ne sokat kertelj, Nekünk mind egy a bajunk: Hogy amíg mi lemegyünk villanykörtéért, S magára hagyjuk a lakásunk csöndjét, Egy bárány jelenik meg ott. És az a bárány ott őrjöngve tombol, Csöndet nem törve meg, hangtalan rombol, Egy világot szétdarabol. Őrjöngő bárány egy üres lakásban, Mindig ezt látjuk a lenti vásárban, Dühöng, míg nem vagyunk ott. Őrjöngő bárány az üres lakásban, Látod, míg ott vagy a lenti vásárban, Egy világot szétdarabol."