Again the nothing too soon deceived our prosperity
I accept living with some of the wings
And admit pa**ive acquiescence
Even if the fever is high, I am just seconds away from you
I am still breathing, accepted that whatever is gone is gone
Don't give a chance to light to show the emptiness
Built up by bounding promises
Repeated infinite times, again and again and again
Just stick up the ivy in bays
Már nem érzem azt az illatot, többé nem kóstolom azt az Ãzt
Talán a szÃnek is másképp hatnak
Nincs érzelem, nincs emlék, se vágy, se álom
Csak én vagyok és a tudatom, többé magam nem találom
Élnék tovább, de a lelkem már szellem
Hatalmas űrt, hagytál bennem