Again the nothing too soon deceived our prosperity I accept living with some of the wings And admit pa**ive acquiescence Even if the fever is high, I am just seconds away from you I am still breathing, accepted that whatever is gone is gone Don't give a chance to light to show the emptiness Built up by bounding promises Repeated infinite times, again and again and again Just stick up the ivy in bays Már nem érzem azt az illatot, többé nem kóstolom azt az Ãzt Talán a szÃnek is másképp hatnak Nincs érzelem, nincs emlék, se vágy, se álom Csak én vagyok és a tudatom, többé magam nem találom Élnék tovább, de a lelkem már szellem Hatalmas űrt, hagytál bennem