Telefon - Magányos sétáló lyrics

Magányos sétáló Lejárok az emberekhez, kik darabokra szétszednek Merev, porcelán-kezekkel eltakarom tekintetem: nehogy borzadva meglássák szemeim lila bogarát. Szivárványos csókok helye hólyagosodik nyelvemen, és felesleges tévutak délibábja sebzi lábam És egyre kevesebb leszek, ahogy egyre többet kérnek. Mikor magányosan sétálok elfednek az utcai árnyak és a tegnapi fontos dolgok is árnyakká válnak. Éjszaka hologram-képek ébresztenek, mert a fényben Csak tükrök végtelenjének káprázatában kerengek és bármerre indulhatok, csak hideg ezüstöt tapintok. Mikor magányosan sétálok elfednek az utcai árnyak és a tegnapi fontos dolgok is árnyakká válnak.