Mindig jöttél velem, ha bajban voltam. Emlékszem rá, amikor a parázsból tuz lobbant, Amit tőled kaptam még soha nem éreztem, Azt, hogy velem voltál akkor is, ha vétkeztem! Füle van a falnak, mindig bekavarnak a kapcsolatunkba, Néha zavar az idegen ki régen veled volt, de csak intek a múltra, Jobb, ha az eszemnek hiszek, vagy a szemednek mondd meg ezt mára ki tudja, Mert veszélyes víz ahol evezünk, de mondtuk az elején hogy higgyünk magunkba. Tudod igazán fáj, Hogy elillan pár nap, de nem jár a száj, Hogy eltelik idő, hogy nem nézek Rád, Miközben azt hiszed, hogy van koronád! De így is Te vagy, aki égig emel, Minden rossz szót mit mondtunk a szél vigyen el, Minden szép emlékünket magammal viszem, És küzdök majd érted, míg dobban a szívem! Mindig jöttél velem, ha bajban voltam. Emlékszem rá, amikor a parázsból tűz lobbant, Amit tőled kaptam még soha nem éreztem, Azt, hogy velem voltál akkor is, ha vétkeztem! Rád számíthatok én mindig, Soha nem érdekel rólunk ki-mit hisz, Téged ölelve védenélek, Téged én világgá vinnélek! De nem mondtam még el soha senkinek, Hogy a lelki békém a szavad menti meg, Hogy nem mutatom ki, de félek néha, Mert az agyamnak Te vagy az életcélja! Tudod igazán fáj, Hogy elillan pár nap, de nem jár a száj, Hogy eltelik idő, hogy nem nézek Rád, Miközben azt hiszed, hogy van koronád! Érted lángol még a tuz, Egyedül engem becsülsz, Körbejárjuk a nagyvilágot, Veled valósul be minden álmom! Mindig jöttél velem, ha bajban voltam. Emlékszem rá, amikor a parázsból tűz lobbant, Amit tőled kaptam még soha nem éreztem, Azt, hogy velem voltál akkor is, ha vétkeztemmm!