Lakatra zárt szerelem, mélyrepülő alagút Berögződve hajtogatod a bajt, a bút Vonzás törvény, paranoia bimbó Fától az erdőt nem látva minek fahintó? Aminek mennie kell, menjen. Hidd el, engedd el! Ne keverd terveid érzelmek vezérelt elvekkel Személyek és tárgyak, be nem teljesült vágyak Gondold végig neked hány hiányzik és te hánynak Viselkedési minta, instant színes borító Kaméleon korszakban mondd, hol van az origó? Ami belül az te, a többi tré Az erős kiengedi magából, amitől fél Szeress amíg nem fojt, míg lüktet a szív Sose legyél pa**zív, hogy maradha** ma**zív Ha döntened kell, vála**z, ettől leszel teljes Utad végén derül ki, hogy melyik csapás helyes Elkeseredett Felcser, a problémádat felejtsd el Ne eszement elmével megkent, légy eleven ember Ha a szar lököget, kecsesen engedd el A balansz mindig megvan, úgy hogy kell a fel a fejjel Míg vigadunk mi sírva, ez visz minket sírba Vagyonunk nincs, de sorsunk meg vagyon írva Habiszti boys és hiszti girls Keresd, amivel teremtesz, ne azt, amivel ölsz Vége van, nem bírom, elég volt, ennyi Nem engedek a búnak hagyom továbbmenni Ha a káosz beszippant, ne vedd fel Ahogy jött úgy majd megy, gyerünk lazán, engedd el Ha az utolsókat rúgom majd, nem adom fel Mert a paráimat tudatosan engedgetem el Most ne a kéz fel, csak, fogd fel ésszel Ha szarral dobálózol, azzal semmit nem érsz el Egyedül vagy párban - nem jó, hogyan jó másnak? Hogyan van az örök, mi van, ha vége lesz majd másnap? A kritériumod egyre nagyobb burkot rád rak Engedd ki, a Földön még érző szívek várnak Fontos a pontos, ki késik tiszteletlen így maradhat névjegyed meg másnak díszkeretben Zavaros helyzetekben az okos enged Te is képes vagy rá, tudom, a hitem benned - jó Jobb - bal, unalmas útirány Ezzel fékezni a hazám érzem élet puritán Hogy változzon valami, neked leszek fejsze Egy helyben álltak a nép nevében, ezt ne Türelem, mély levegő, van, hogy rosszabb Rajtad múlik, hogy ez rövidebb vagy hosszabb Ha tele a pohár és lépned kell Egy dolgot ne felejts el - engedd el Ha féltékeny vagy és irigy - engedd el Ha számító és konok, akkor - engedd el Ha utálnak a rokonok - engedd el, engedd el, engedd el Ha sok benned a rosszindulat - engedd el Ha kerülnél kínos szitukat - engedd el Ha csak kutya vagy, ami ugat - engedd el, engedd el, engedd el Vége van, nem bírom, elég volt, ennyi Nem engedek a búnak, hagyom továbbmenni Ha a káosz beszippant, ne vedd fel Ahogy jött úgy majd megy, gyerünk lazán, engedd el Ha az utolsókat rúgom majd, nem adom fel Mert a paráimat tudatosan engedgetem el Most ne a kéz fel, csak, fogd fel ésszel Ha szarral dobálózol, azzal semmit nem érsz el Lazítani kell