Pokolgép - Az én menya**zonyom lyrics

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkísérjen egész a síromba, Álljon előmbe izzó, forró nyárban: "Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam." Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szívébe látha**ak be néha, Ha vad viharban átkozódva állunk, Együtt roskadjon, törjön össze lábunk! Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk, Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk, Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba, Boruljon rám és óvjon átkarolva! Szétzúzva minden kőtáblát és láncot, Holtig kacagnók a nyüzsgő világot. Refr.: Együtt kacagnánk, végső búcsút intve, Meghalnánk együtt, egymást istenítve. Meghalnánk, mondván: "Bűn és szenny az élet, Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek." Tisztító, szent tűz, hogyha által éget, Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget, Mindig csókoljon, egyformán szeressen, Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben! Amiben minden álmom semmivé lett, Hozza vissza Ő, legyen Ő az Élet! Kifestett arcát angyalarcnak látom, A lelkem lenne életem, halálom.