Egyszer minden véget ér, Hinni én már többé nem tudok, Pedig nagyon szeretnék Hinni úgy, ahogy rég, Amit gyermekként nem tudtam, Hogy milyen más a valóság. Naiv voltam és védtelen, Hittem, a szívembe mindenkit befogadhatok, De jöttek súlyos fellegek, Jól megtanították nekem, Amit gyermekként nem tudtam, Hogy milyen más a valóság. Refr.: Körülöttem mindenütt emberek, Egyedül vagyok a tömegben, Szavakkal halálra szeretnek, De szívükben nincs könyörület, Csak vak gyűlölet. Kivert kutyák vagyunk rég, Kóborolva a csontról csak álmodunk, Eljutottunk a falak mögé, De kérdem, a holnap mit ígér, Ott, ahol bűnös és bűntelen, Mindenért egyformán vezekel.