Magányodhoz a sötétség gonosz társként szegült, Szíved mélyén a jégpalást egyre hűlt. Nem értetted a világot, amely vért és bánatot szült, A remény, hogy választ kapsz talán, messze tűnt. Nem tudom még, milyen érzés, ha fáj, mar, éget a bűn. Kiálts ha élsz, szabadulni félsz! Refr.: Győzd le hát a gonoszt, Mi lelkedben él! Győzd le hát a gonoszt, Nincs visszaút, menned kell, míg élsz! Álmaidra a valóság sötét árnyként borult, Lelked mélyén a csend hosszúra nyúlt. Elmédben nincs értelem, helyére harag nyomult, Sivár lelkedben gyűlölet lángja gyúlt. Nem tudod még, milyen érzés, ha fáj, mar, éget a bűn, Kiálts ha élsz, szabadulni félsz!