Süvölt a zivatar, A felhős ég alatt, A tél ikerfia, Eső és hó szakad. Kietlen pusztaság Ez, melyben lakunk, Nincs egy bokor se, hol Meghúzhatnánk magunk. Refr.: Fázunk és éhezünk, S átlőve az oldalunk, Részünk minden nyomor, De szabadok vagyunk! Itt kívül a hideg, Az éhség ott belül, E kettős üldözőnk, Kínoz kegyetlenül. S amott a harmadik, A töltött fegyverek. A fehér hóra le Piros vérünk csepeg.