Kilencedik hónap Lebeg a testem az űrben Kicsi a tér Hallom a csontjaid hangját És dalol a vér Meleg a nyár, hideg a tél De engem semmi baj nem ér Körben az angyalok ülnek Te vagy a kezdet, s én a vég Végtelen mély ez a tenger És nagy a világ Semmi sem érinthet engem És semmi se fáj Magas a fal, se zene se zaj Nem elég, nem törhet át Újra meg újra kiáltok S verem a szíved ritmusát Félek, ha kell majd nem jön el Ha eljön, nem érdekel És nem felel, ha kérdezem És nem értem, hogy mit jelent (ez az egész) Tíz perc alatt eltűnik Még hallgatom a hangodat Tengerparti hangulat Eltűnik, de megmarad ..a fény a szemében és az agyam titkos rejtekében Bezárva már Nem értem, még mire vár Ha vége van, ha nincs tovább Ha elhiszem, hogy ennyi jár Ha elvszít, hadd vesszen el Ha eltűnik, hát tűnjön el (nem hiszem el) Már nem érdekel