Parkokban, padokon, Mozikban, buszokon, Néha csak, úgy melléd ül, Egy-egy arc egyedül. Száz ünnep néma hangját, Ezer csend gyûlölt dalát - hallottad - Szemükben tisztán láttad, Az álmatlan éjszakákat. Elfogy a Fény, az összes Remény, Messze kerül, az Érzés kihûl. A nagy tömegben, mint vad tengerben, Magányos szigetként élsz egyedül. Utcákon, házakban, Közelben, távolban Mint furcsa Törzs, csodát vár, Fohászuk égre száll. Szorongás szürke szárnyát, Vágyaik suttogását - hallottad - Arcukon tisztán láttad, Eltitkolt álmaikat. Elfogy a Fény...