Néhanap velük álmodok, Hangjukat hallom, szólnak: "Itt vagyok." Hómezõk, a sár alatt, Völgyekben, dombokon nyugszanak. Testüket, vérüket, könnyeiket, Õrzi föld, végtelen tengerek. Izzik fenn a láthatár, A tiszta szél, lelkükért sóhajt már. Refrén: Kelet felõl, hegyek felett, Bíborszínû, szép szörnyeteg, Felkel a Nap, aranyat ad, Széppé teszi álmaikat. Néhanap velük álmodok, Lelkükkel szállnak sasok és angyalok. Elhamvadt a Tûzvihar. Csend van már, semmi zaj nem zavar. Refrén: Kelet felõl... Mondhatod: a semmiért, Én azt mondom: a Holnapért. Mondhatod: száz rossz ügyért, Én azt mondom: a Bátrakért... szól a dal. Virágból vér fakadt, A Sors-vonal megszakadt. Megvívták a harcot, álmodják az álmot. A semmiben csendesen, Pihennek jeltelen. Lenn a földben, benn, legmélyen a szívemben.