Te miattad el iszom a bánatomat senki nem szolhat enyém az éjszaka a poharamba öntöm a gondjaimat istenem hagyjon a csókjaival. (Burai – Hagyjal) Egy angyal voltál amikor téged meg ismertelek de hamar letört a szárnyad amikor ki ismertelek csak a kötekedésből állt minden perced annyit kérek hagyjál lelépek majd szépen csendben nem vagyok egy kutya aki bólogat majd folyton nem értesz a szóbol tudom téged semmi se pótol idegesitve feszit mára már minden szavad tudod kicsim meg esik hogy ki siklik egy vonat nem úgy szól a dalunk mintha ámor angyalai húznák vedd észre a szerelmünek a végső táncát a felhő szakadt le ránk mikor azt hittük hogy megtaláltuk egymást befejeztem veled végleg el fújom a gyertyát ami meg világította egykor ágyunk be kellet hogy lássuk köztünk le zárni nem fájó baby lépek enyém lesz a világ hajszolom az életet mer ilyen egy igazi zsivány. Te miattad el iszom a bánatomat senki nem szolhat enyém az éjszaka a poharamba öntöm a gondjaimat istenem hagyjon a csókjaival. Várj ülj le és figyelj rám nem illesz bele a képbe minden spanom meg utál mindig veszekedés megy rá megy minden délután nem tiszteled azt aki vagyok minden más lesz ezután na figyelj tudtad mit vállalsz amikor jöttél ide minden érintésed rideg 99 gondolatomból 90 volt a tiéd 99 gondolatomból 90 volt a tiéd mindent meg tennék hogy minden olyan legyen ahogy rég de túl nagy volt a tűz ettől most minden porrá ég azt sem értettem hogy miért kezdtük ujra ezt a semmit amikor mind a ketten tudtok hogy ez úgy is véget ér. Te miattad el iszom a bánatomat senki nem szolhat enyém az éjszaka a poharamba öntöm a gondjaimat istenem hagyjon a csókjaival. Maradnak a zűlöt éjszakák meg az a pár jó barát anyám mindig haza vár mondj egy okot minek idegesítsem magam tovább te lány keress egy verebet aki majd eleget tesz na tedd magad tovább te a tűz én a viz te a meleg én a jég el szívtad a levegőt előlem ezért maradsz itt nincs az a kincs ami ujra rá venne arra hogy maradjak a dumáidat harapjam meg hagylak másnak várnak rám a nyugodt idő percei nem kiváncsi senki rád a véremet többet ne szivd egymástól messzire mennyünk a bánatunk majd el tűn nem nyálaskodok de egymást tönkre tettük be borul az ég de aztán ki süt majd a nap azt hiszed hogy erős vagy de nagyon gyenge vagy egyedül majd boldogabban járom az utamat de addig… Te miattad el iszom a bánatomat senki nem szolhat enyém az éjszaka a poharamba öntöm a gondjaimat istenem hagyjon a csókjaival. El hervadt az utolsó rózsa szál bucsut intek neked lazán jobb lesz igy hidd el lépj tovább kérlek hagyj hagyj hagyj hagyj. A vitákrol szolnak a napjaink csak mer egymás előtt vannak titkaink örökké együtt maradunk mások szerint de mind ketten tudjuk vége lesz. Te miattad el iszom a bánatomat senki nem szolhat enyém az éjszaka a poharamba öntöm a gondjaimat istenem hagyjon a csókjaivalll.(hagyjal)