(Laár András) Álldogál a farkas a mezôn, de néha elmegy. Visszajön hamar, aztán a helyén újra megdermed. Fúj a szél, süt a nap, néha esik, néha pedig havazik. Jön a nyár, jön az ôsz, utána meg tél van egész tavaszig. A farkas a száját néha kitátja a mezôn állva. A szôre szürke, hosszú a farka és jó nagy a lába. Fúj a szél, süt a nap, néha esik, néha pedig havazik. Jön a nyár, jön az ôsz, utána meg tél van egész tavaszig. Farkas, farkas a mezôn, farkas, farkas a mezôn. Farkas, a farkas a mezôn áll. Farkas, farkas a mezôn, farkas, farkas a mezôn. Farkas, a farkas a mezôn áll. Áll a farkas, vörös a nyelve, nyalja a száját. Körülnéz és megrázza szürke szôrruháját. Fúj a szél, süt a nap, néha esik, néha pedig havazik. Jön a nyár, jön az ôsz, utána meg tél van egész tavaszig. Farkas, farkas a mezôn, farkas, farkas a mezôn. Farkas, a farkas a mezôn áll. Farkas, farkas a mezôn, farkas, farkas a mezôn. Farkas, a farkas a mezôn áll. Transcribed by IITI