Szállj költemény, szólj költemény Mindenkihez külön-külön, Hogy élünk ám és van remény, - Van idő, csípjük csak fülön. Nyugtasd a gazdagok riadt Kis lelkét - lesz majd kegyelem. Forrást kutat, nem vért itat A szabadság s a szerelem. Szólítsd, mint méla borjúszáj A szorgalmas szegényeket - Rágd szívükbe - nem muszáj Hősnek lenni, ha nem lehet. - nem muszáj Hősnek lenni, ha nem lehet.