Koncz Zsuzsa - Szegény Zsuzsi a táborozáskor lyrics

Estve jött a parancsolat Viola-szín pecsét alatt, Egy szép tavaszi éjszakán Zörgettek Jancsim ablakán. Éppen akkor vált el tőlem, Vígan álmodott felőlem, Kedvére pihent ágyában, Engem ölelvén álmában: Mikor bús trombitaszóra Űlni kellett mindjárt lóra, Elindúlván a törökre; Jaj! talán elvált örökre! Sírva mentem kvártélyjáig S onnan a kertek aljáig. Indúlt nyelvem bús nótára, Árva gerlice módjára. Csákóját könnyel öntöztem, Gyász pántlikám rákötöztem; Tíz rózsát hinték lovára, Százannyi csókot magára. A lelkem is sírt belőlem, Mikor búcsút veve tőlem: "Isten hozzád!" többet nem szólt, Nyakamba borúlt s megcsókolt.