Megyünk és közben nézem magunkat Ahogy átvágunk a haldokló világon Megállunk büfézni az egyetlen fánál Aztán szépen kipörög a kerék induláskor a porba Mer' én akkor már hetek óta nem beszéltem senkivel Csak tegnap lőttem egy csillagot épp' inni volt a tónál Elküldte az anyja a nyakláncát a gyerekeinek Hát felzaklatott az eset, ezér' éjjel Élőlény után néztem És találtam is egyet olcsón és szerintem jó lehetett neki Mer' utána nagyon bújt, De én egy erőltetett mosollyal kibontakoztam a karjaiból S azt mondtam, ne félj az elválástól Ugye soha nem felejtelek el, kérdezte még reménykedve Mikor már az ajtóban álltam Nem, feleltem; s gondolatban már újra magunkat láttam, Amint vágunk által a haldokló világon Az autóm és én "Ist der jemand da draußen?"