Találkozás egy régi szerelemmel, Nem tudni mért, de mindig megható… Idővel mindent másképp lát az ember, De az, hogy szép volt, nem vitatható. Hiába nézem ellenséges szemmel A változást, mi rajta látható. Az ember áll és megszólalni nem mer, Van szerelem, mely nem gyógyítható. Jöjj, néhány órás napsütés, Még kell, hogy egyszer együtt járjunk! Még vár a nagy beszélgetés, Tán kiderül az, mi volt a hiba minálunk. Jöjj, néhány órás napsütés, Sok régi témát megtalálunk. S a búcsú újra oly nehéz, Mint ahányszor idáig váltunk. Találkozás egy régi szerelemmel, Rossz randevú, De megbocsájtható. Egy torz mosollyal búcsút int az ember, Miközben érzi, sírni volna jó.