/Kovács Kati - Sztevanovity Zorán/ Aki nekem is játszod az élet dallamát Kinek süketen fordít hátat a fél világ Amíg zenére mozdul itt minden A hangom, a léptem, a Föld S amíg szerelmet táncolunk rá Bármit látsz s bárhogy fáj A hangszered össze ne törd Akkor is játssz még Ha senki nem felel, játssz még Ha senki se kéri, játssz még Ha senki sem érti, játssz még Ha senki sem érti, hogy minek is játszol még Lehet szerelemisten vagy égre festett kép Lehetsz maga a törvény vagy ember módra szép Nekünk zene vagy igaz, de megfoghatatlan Ki a világba életet tölt És ha kevesen hallgatunk rá Bárhogy bánt, bárhogy fáj A hangszered össze ne törd Akkor is játssz még Ha senki nem felel, játssz még Ha senki se kéri, játssz még Ha senki, senki, senki sem érzi, játssz még Ha botlik az ember, mert botlik az ész A botfülűekkel csak ennyire mész Te csak játssz, te csak játssz, te csak játssz Ha látva se hallom, mert így akarom S a hangodat hangosan megtagadom Te csak játssz, te csak játssz, te csak játssz Játssz még Játssz még Ha senki nem felel, játssz még Ha senki se kéri, játssz még Ha senki sem érti, hogy minek is játszol még Hogyha meghal a hang, ha nem játszol tovább Ha a süketek birtoka lesz a fél világ Ez az élet a Földről felszárad És a Nap is gyászruhát ölt Aki remélni tanítasz még Bármit látsz, bárhogy fáj A hangszered össze ne törd Akkor is játssz még Játssz még Ha senki se kéri, játssz még Ha senki nem felel, játssz még Játssz még Ha senki se kéri, játssz még Ha senki sem érti, játssz, játssz még Ha senki se érzi, játssz még