Félig elköltöttem az életem, És az élet la**an elkölt engem, De ha mindig marad kit szeretnem, Megnyugszik egy csúf világ bennem, La**an elcsitul a félelem, Így legyen! Bárki mondhatja, mit kell tennem, Nem kérdi meg, van-e hozzá kedvem? Én már annyi mindent elfeledtem, Felejts el hát te is engem, S maradj egyszerűen a kedvesem, Így legyen! Neked a pénz, nekem a ész, Neked a jobb, nekem a baj, úgyis elég, Neked a föld, nekem a ég, Neked csak lánc, nekem a vég is jobb lehet még, Ha te is szeretnéd. Könnyíts hát most a lelkeden, És ha együtt éreznél velem, Ölelj át jól a vállamon, S elmúlik minden fájdalom, Elcsitul majd a félelem, Így legyen!